Lukács Miklós

Lukács Miklós évek óta oktatóként segíti a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Egészségtudományi Szakképzési és Továbbképzési Központ munkáját. Okleveles ápolóként és hospice szakápoló és koordinátorként hivatásának tekinti a gyógyíthatatlan betegségekben szenvedők életvégi ellátását. Az 1995-ben alakult Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke, valamint a Magyar Ápolási Egyesület és a Magyar Vöröskereszt Baranya Megyei Területi szervezetének tagja és alelnöke.

 

- Ápolóként miért a hospice-palliatív területet választottad?

Egyetemi okleveles ápolóként és hospice szakápolóként végzem a mindennapos hospice-palliatív munkámat, immár 20 éve. Ez a terület abszolút megkívánja a holisztikus gondolkodást, hisz itt a beteg mellett szervesen kell foglalkozni a családtagokkal, illetve a beteg testi szükségletein kívül a lelki, szociális, spirituális és emocionális aspektusaival. Ez az a terület, ahol a kreativitás, az alázat és az egyénre szabottság elsőrendű. Ez az, amit tanulsz és örömmel alkalmazhatsz is a minőségi betegellátás érdekében.

 

- Mióta végzel oktatói tevékenységet?

Közel 20 éve végzek napi gyakorlati munkám mellett oktatói tevékenységet. Számos egészségügyi-, szociális szakképző intézményben tanítok, tanítottam. Sok hallgatót, tanulót örömmel kísértem a szakmai vizsgáig, majd onnan a pályára. Örömmel veszek részt a rezidensek, orvostanhallgatók és háziorvosok graduális, posztgraduális palliatív továbbképzésein, palliatív tanfolyamain előadok. Az egészségügyi képzések vizsgaelnöki feladatait is vállalom, valamint számos hazai és nemzetközi konferencián tartok előadásokat. Számos folyóiratban publikáltam, szakmai irányelvek kidolgozásában veszek részt.

 

- Mi motivál leginkább a munkádban?

Mindig szem előtt tartottam az ápolás értékeit, a minőség, a spiritualitás, a hospitalitás, a tisztelet és a felelősség jegyében. Nagy hangsúlyt fektetek és kiemelt feladatnak érzem a hospice és krónikus ellátásban részesülő betegek magas színvonalú holisztikus, individualizált szociális és egészségügyi ellátását, a megfelelő minőségi ellátásuk kialakítását, a betegutak racionalizálását.

 

- Az eddig elért eredményeid közül mire vagy a legbüszkébb?

Számomra az eredmény másodrendűség. Fontosnak tartom, hogy amit csinálok azt jól és magabiztosan végzem. A tanulmányaimat még folytatom, a tudományos munkámban fejlődni szeretnék. Büszke vagyok arra, hogy amit csinálok azt tudom, hogy jól csinálom, hisz a betegek, a szakemberek bizalommal fordulnak hozzám. Ezt tudnod kell megérezni!

 

- Mi az, ami bátorságot ad és segít túllendülni a kihívásokon?

Nagyon fontosnak és kicsit önzőségnek tartom, hogy a napi kihívások, nehézségek mellett önmagamat gondozzam. Ez számomra prioritás, hisz csak úgy tudok teljes értékű szakemberként segíteni, ha önmagammal, mint emberrel is harmóniában vagyok. A sport, a rekreáció, a határok megszabása nagyon fontos keretrendszer számomra. A napi munkámat úgy kezdem, hogy összerakom a napomat, mit kell csinálnom, mit terveztem be aznapra, a nap végén pedig értékelem, hogy ezeket a kitűzött célokat elértem-e, megcsináltam-e! Tudd és ismerd időkorlátaidat, határiadat és személyiségedet.

 

- Van olyan ember, aki komoly hatással volt rád?

Nehéz bárkit is kiemelni. A volt elméleti és gyakorlati oktatóim, mentoraim, barátaim, kollégáim és a családom mind azok az emberek, akik segítenek és segítettek.

 

- Mi a legnagyobb kihívás a munkád során?

A legnagyobb kihívás, hogy meg kell érteni más ember problémáját és ezt kellő figyelemmel, odaadással, teljesítménnyel kell kezelni. Az igény-, és szükségletalapú ellátás nagy energiabefektetéssel jár. Tudni kell, hogy a beteg ember és családjának ellátása időigényes, türelmet igényel. A humánus ellátás ezt megkívánja!

 

- Hol látod magad 3 vagy 5 év múlva?

Remélem, hogy ugyanitt, de a tudományos munkában előrébb.

 

- A szabadidő mennyire fontos és hogyan tudod összehangolni a munkáiddal?

A szabadidő számomra – ahogy korábban is említettem – prioritást élvez. Minden tevékenységet jól össze lehet hangolni a napi munkával, csupán akaraterő, határozottság, tudatosság és önmagad számára a keretek felállítása szükséges.