Horváth Balázs, a Szombathelyi Mentőállomás mentőtisztje, oktatóként évek óta segíti a PTE ETK Egészségtudományi Szakképzési és Továbbképzési Központ, valamint a PTE Szent-Györgyi Albert Egészségügyi Technikum és Szakképző Iskola munkáját. A szárazföld mellett a vízen is jól érzi magát, hiszen a földi mentések mellett a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatánál szezonálisan önkéntes. Kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként miniszteri elismerésben, 2020-ban pedig Iránytű díjjal tüntették ki. Szerepelt a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara „Veled másokért” című kampányfilmjében.

Szívügye az elsősegélynyújtás oktatása ezért is született meg Balázs ötlete nyomán az Elsősegély Kártya társasjáték.

- Mikor tudatosult benned az, hogy mentős szeretnél lenni, és mi motivált arra, hogy erre a pályára lépj?

Körülbelül 12 éves lehettem, mikor megszületett bennem a gondolat. Alapvetően két motivációt említenék meg. Először is édesanyámat szeretném, aki megmutatta a hivatás szeretetét, másodsorban pedig az elsősegélynyújtó versenyre felkészítő foglalkozásokat emelném ki, amiken az ismereteket és a gyakorlatokat sajátítottam el. Ez egy folyamat volt. Több hatás, több változó eredménye.

- Milyen nehézségekkel szembesül egy mentődolgozó a munkája során?

Ez sokrétű. Nincs is rá rövid és általános válasz. A földi, vízi és légi mentésben külön-külön is fellelhetőek specifikumok. Kezdve, hogy a riasztás időpontja nem csak a hivatali időtartamokban van, hanem éjszaka is. Többször a helyszín sem ideális. Van, hogy nem kedvező időjárási körülmények között (hullámok között a viharban, vagy saras mezőn roncsok között stb.) kell helytállni. De mindezek mellett sem tudnék olyan okokat felsorakoztatni, amiben ne érezném magam jelenleg is a helyemen.

- A munkakör mind fizikailag, mind szellemileg, mind érzelmileg igen megterhelő. Mennyire fenyegeti a mentőket a kiégés, van-e lehetőségük a stressz feldolgozásra, pihenésre?

Nemrég olvastam is ezzel kapcsolatban egy írást. Egy barátom, Zelenák Krisztián – aki végzős mentőtiszthallgató PTE ETK-n – vizsgálta nemrég szakdolgozatában ezt a kérdéskört. Innen emelnék át egy gondolatot. Rá hivatkozva, a stressz pontszámok a földi mentésben a legmagasabbak, a légi mentésben a legalacsonyabbak voltak. Vannak kórképek, szituációk melyek más ingert jelenthetnek vízimentőnek és mást a szárazföldi számára. Én magam mindkettőben aktív vagyok, így tapasztalatból is mondhatom: az analízis nem hazudott. A kiégés sajnos utoléri a védteleneket. A bajtársi környezetemben ezt a reverzíbilis okot igyekszünk felismerni és megoldást kínálni rá. Figyelünk a másikra, sokat beszélgetünk és igyekszünk segíteni egymásnak. A pihenésre magam is igyekszem kellő időt fordítani. Mostanában a kerékpárom jó barát ebben a kérdésben.

- Melyik volt a legemlékezetesebb eseted, amely után úgy érezted, „Van értelme ezt csinálni…” Melyik riasztásodat tekinted a legnagyobb sikerednek?

Közel 20 éve kötöttem magam össze a Mentőszolgálattal. Hála az égnek, ezalatt történt jó néhány „van értelme ezt csinálni” élményem. Összekötném az oktatással a válaszomat. Volt rá példa, hogy kaptam telefonhívást: „Köszönöm, hogy megtanítottál az újraélesztésre! Sikerült a nagybátyám életét megmenteni.” Nekem ez is egy, az oktatói pályán tartó igazolás. Szerencsére ezekből is akad még. Másodsorban rengeteget segítünk bajban lévő embertársainkon. Szavakkal, gyógyszerhatóanyagokkal, eszközökkel és gesztusokkal. Nincs mindennap „vészhelyzet” és nem kell mindennap megmenteni a világot sem, de akkor is segítettünk sokszor, ha nincs kifosztva a betegtér (így mondjuk, ha szinte mindent elhasználtunk). Legnagyobb sikeremnek egy koraszülött kisfiú esetét tekinteném. Nem mindennapos életkörülmények között született egy lakás mellékhelyiségében, és az eszközeink is limitálták az ellátásukat. Sikeres volt a mentés, a kisfiú úgy tudom a mai napig is jó egészségnek örvend.

- Van a szakmában vagy esetleg az életben példaképed, akire felnézel? És ha igen, akkor miért?

Édesanyámat már megemlítettem. Azt gondolom, hogy az úgy jó, ha az előttünk járó mentorunk a példa. Nekem Köcse Tamás bajtársam, tanítóm, barátom. Megtisztelő volt számomra például az is, hogy néhány éve dr. Puskás Tivadar főorvos bajtársunk a „szellemi unokájaként” említett. Számomra mindketten a mentés helyi élenjárói. A hivatásukat nem csak művelő, hanem azt terjesztő emberek. Van abban valami különös, ha átragad az ismeret mellett a szemlélet is, ami aztán átutazik a későbbi generációkra is. Jó érzéssel tölt el, ha ebben hordozó és talán átvivő is lehetek.

- Mi adta az ötletet az Elsősegély Kártya társasjáték megszületéséhez és milyen visszajelzések érkeztek róla?

Egy átjátszott délutánnal kezdődött. Kártyáztam kisfiammal, Mátéval. Piackutatást végeztem elsősegély tematikájú társasjáték után. Nem találtam, így készítettem egyet. Az egyedi ábrák és egyedi logó grafikai tervezésében kellett csak külső segítő, a többit magam menedzseltem. Sokat segített még a feleségem, valamint a próbajátékokban a családom is. Nem egészen három hete került a köztudatba. A kint lévő kártyák eddig csak pozitív visszhangot keltettek. Ez is a cél, hogy játékosan közelebb hozza az emberekhez az elsősegélynyújtás ismeretét. Játszani mindenki szeret. Ez pedig lehet egy eszköz arra, hogy a figyelem egy picit az elsősegély felé terelődjön, valamint módszeresen és észrevétlenül emelje az ismereti szinteket is.

- Tervezitek szélesebb körben, ország szerte kiadatni a játékot?

Sok tervem van a játékkal. Egyelőre egy saját készítésű webshop ad keretet a jogszerű kereskedelemre. Az országos terjesztés a rövidtávú terv, de a nemzetközi térben való megjelenésre is indult már beszélgetés. A kártyajáték mellett szeretnék puzzle és memóriajátékot is kiadni, természetesen elsősegély tematikában.

- Mennyire fontos számodra a szabadidő és hogyan tudod összehangolni azt a munkáddal?

Egyre inkább fontos számomra. Hamarosan már három gyermekkel kell társasjátékoznom. Máté egész ügyes, de akad kihívója Izabella személyében. A hivatásom kötelezően viszi el otthonról az időt, az oktatás szabadon választott mellette. Nyilvánvaló, hogy a szabadidőt tervezni kell ezek mellett, de nem panaszkodhatom. Jó érzéssel tölt el, hogy azzal foglalkozhatom, amit gyermekkorom óta szerettem volna űzni.